Sajnos gyógyul a szemem (ennek ellenére továbbra sem tudok hinni a homeopátiábab, de köszönöm, Nádjá és Belladonna), így már csak nagyon kevés időm van szomorú raj fotókat készíteni, és át kell térnem a vidám rajságra. Mely megintcsak egy vadonatúj stílus lesz.
Apropó, egy kis intermezzo, az előző posztból az indiánok kifagyasztottak eg nagyon fontos információt: 24 óra leforgása alatt 4 különböző városban, két különböző kontinensen négyszer tudtam székelni (Budapest, Frankfurt, Doha, Kovalam).
Az utolsó igazi szomorú rajság az Indiai óceán előterében, a szomorú amerikai raj felfedezővel.
Ez a rajság a kovalami Lighthouse tetjén esett meg, ahova sunyin csempésztem fel a fényképezőgépet, ezzel spórolva 20 rúpiát, amely igen, 90 Ft-nak felel meg. De van mit ledolgoznom, mert annyira voltam raj, hogy a szörfdeszkákat kölcsönző úr elátkozott, napokat kell utaznia, hogy megjavíttassa az általam széttörött szörfdeszkát.
Igen, tudom, hogy nem illik ilyen köszel SZÖRFÖZNI a parthoz, de nem szokta a cigány raj a szántást. Ezért meg is húztam magam, és elkúsztam.
És ekkor történt. Ekkor kezdett el javulni a szemem (köszönöm, Belladonna), és ekkor kezdtem el raj helyett gyík lenni. Gyíkság volt elkúszni, TESÓ!
Úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem, és felbéreltem Balu kapitányt (nem vicc, valóban így hívják), hogy luxusmikróbuszával repítsen át Varkalába. Így mosolyog Balu:
És itt, Varkalaban a gyÍkságot felváltotta a vidám rajság es az orchideák.
Áttértem a 10-es faktorú naptejre a 30-asról, és rengeteg gyümölcsöt eszem jéggel nyersen, és a pocakom továbbra is kiválóan teljesít (köszönöm, Belladonna).
Megyek, es széttörök meg egy szörfdeszkát, TESÓ!
A Vidám Raj
