Hol másutt lenne az ember vegetáriánis (de halevő, na bumm), ha nem az Újhazában!
Ezernyi dál és palak és pakura és dósza érvelt amellett, hogy ne csirkézzem, pláne ne ott, ahol minden a higiénia ellen szól. Ráadásul jó hangosan. Bár ezek a hangok egyre halkabbak, és lassan teljesen elnyomja őket a folyamatos, szűnni nem akaró dudaszó.
Az indiaiak ugyanis dudálnak, ha meglátnak egy ismerőst az út szélén, dudálnak, ha azt akarják, hogy lehúzódj az útról, dudálnak, ha azt akarják, hogy ne húzódj le, de duálnak akkor is, ha meglátnak egy ismerőst az út szélén. Dudálnak, ha kanyarodnak, vagy ha épp egyenesen haladnak tovább. Ha gyorsítanak, dudálnak, és dudálnak, ha lassítanak, sőt, ha egyenletes tempóval haladnak, dudálnak egyet. Vagy többet. A mai riksa általában tizeket dudált, bár egyszer beérte kilenccel is. Dudálnak, ha szembe jön valaki, és dudálnak, ha nem jön szembe senki. kanyar előtt, aközben, és utána is dudálnak. De ez csak egy kis intermezzo, mert ennél sokkal fontosabb, hogy végre rájöttem, hogy az igazi rajság a gasztrorajság!
A gasztroraj először is nagy gondot fordít a megfelelő alapanyagok kiválasztására, és azok begyűjtésére, ugyanis a gasztroraj alapos.
Legyen szó nézelodesről a halpiacon,...
...a banán,...
... vagy a kókusz szüreteléséről,...
a tealevelek,...
... vagy a rizs begyűjtéséről.
.jpg)
A gasztroraj epikureista, igazi ínyenc,...
aki szeret dőzsölni,...
de olykor be kell, hogy érje pórias ételekkel, sőt, van, hogy nélkülöznie kell, vagy improvizálnia. Ilyenkor a gasztroraj könnyen feltalálja magát, és
legel a helyi kóbor kecskékkel,...
vagy különleges golyóbogarat fogyaszt, amely kis gömböcce kerekedik, pont mielőtt a gasztroraj elfogyasztaná, igy a gaszto- és a sznobraj (lsd. egy későbbi bejegyzésben, ha esetleg sznobrajjá alakulnék) bonbonbogárnak hívja.
Es most, ha megbocsájtotok, a gasztro- (és leendő sznob)raj beül egy munnari étterembe, hogy rajoskodjon.
Bon Bon Bogárka
A vidám rajság uncsi lett, és rájöttem, ha valahol királyként lehet élni, az India, így nekiálltam a luxusraj imidzsem felépítésének. Eddig szuperül megy, például találkozhattam személyesen az Indian Coffe House managerével, ...
...felszálhattam a buszokra a kisebb,...
es a nagyobb pályaudvarokon.
A falvakban fiú-,... 
...és leánygyermekeket vásároltam magamnak, akik egyre többen es többen lettek.
Vasúton utaztam,...
...és királyi lakomákon vettem részt.
Most már biztos vagyok benne: a luxusrajság királya lettem.
Sajnos gyógyul a szemem (ennek ellenére továbbra sem tudok hinni a homeopátiábab, de köszönöm, Nádjá és Belladonna), így már csak nagyon kevés időm van szomorú raj fotókat készíteni, és át kell térnem a vidám rajságra. Mely megintcsak egy vadonatúj stílus lesz.
Apropó, egy kis intermezzo, az előző posztból az indiánok kifagyasztottak eg nagyon fontos információt: 24 óra leforgása alatt 4 különböző városban, két különböző kontinensen négyszer tudtam székelni (Budapest, Frankfurt, Doha, Kovalam).
Az utolsó igazi szomorú rajság az Indiai óceán előterében, a szomorú amerikai raj felfedezővel.
Ez a rajság a kovalami Lighthouse tetjén esett meg, ahova sunyin csempésztem fel a fényképezőgépet, ezzel spórolva 20 rúpiát, amely igen, 90 Ft-nak felel meg. De van mit ledolgoznom, mert annyira voltam raj, hogy a szörfdeszkákat kölcsönző úr elátkozott, napokat kell utaznia, hogy megjavíttassa az általam széttörött szörfdeszkát.
Igen, tudom, hogy nem illik ilyen köszel SZÖRFÖZNI a parthoz, de nem szokta a cigány raj a szántást. Ezért meg is húztam magam, és elkúsztam.
És ekkor történt. Ekkor kezdett el javulni a szemem (köszönöm, Belladonna), és ekkor kezdtem el raj helyett gyík lenni. Gyíkság volt elkúszni, TESÓ!
Úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem, és felbéreltem Balu kapitányt (nem vicc, valóban így hívják), hogy luxusmikróbuszával repítsen át Varkalába. Így mosolyog Balu:
És itt, Varkalaban a gyÍkságot felváltotta a vidám rajság es az orchideák.
Áttértem a 10-es faktorú naptejre a 30-asról, és rengeteg gyümölcsöt eszem jéggel nyersen, és a pocakom továbbra is kiválóan teljesít (köszönöm, Belladonna).
Megyek, es széttörök meg egy szörfdeszkát, TESÓ!
A Vidám Raj
Minden kétséget kizáróan új stílust alapítottam, amire nagyon büszke vagyok: a szomorú raj. A szomorú raj fotók fókuszában a begyulladt szem és a szánalomra éhes tekintet, hátterében pedig valamilyen egzotikus, különleges, de mindenképpen izgalmas környezet.
Ebben a posztban (és remélem, még jó sokáig, amíg a szemecském ilyen jó dundi) csupa-csupa szomorú raj fotóval dolgozom.
UPDATE: Több, mint egy órán át szerkesztettem India legmodernebb kompjúterén életem legjobb írását, amely pillanatok alatt (8 perces mentés) a semmivé lett, úgyhogy most dühből ömlesztem az összes szomorú raj fotót.
Fél szemem mindig a rajságon!
Miután minden testrészem felkészítettem a szárazlepra-meningitisz-tetanusz-hepatítisz-a-b-tífusz-malária kombóra, a szemem előre jelezte, hogy a szemcsepp kimaradt a házipatikából, ezért kalóz rajfotókat kellett készítenem, természetesen szomorú (még ép) szemmel.
Holnap hajnalban repülő (készülök szendvicsekkel és két pohár viszkivel), aztán azon a helyen tanulok szörfözni, ahol a világ legnagyobb hullámai roppantják össze a gerincemet, de ha mégsem, akkor a világ legnagyobb és legpusztítóbb hullámai a világ legkeményebb szikláinak csapnak oda, de ha mégsem, a világ legmérgesebb vizikígyói marnak halálra.
Ha és amennyiben.
